Főmenü

Csili Művelődési Központ

Csili

Tóth Márton Emil: Unique Blend Szinopszis

December 14. – január 8.

A Csili Csoport bemutatja:

Tóth Márton Emil: Unique Blend Szinopszis

Megnyitja: Havas Ádám, szociológus és szerkesztő 
Kurátor: Bencze Péter

“A Unique Blend című kiállítás nem jöhetett volna létre Franko Black és az általa vezetett TIME. SPACE. NOTHING. című workshop nélkül, amelyen részt vehettem az ő és a G12 HUB jóvoltából. 
Az itt eltöltött szuper intenzív kilenc nap után újraértelmeződött bennem a jelenlét fogalma és az én esetemben ezzel szembe állítható, vágyott, de soha el nem érkező, meddő perfekcionizmus..
A workshoppon jellemzően meditatív feladatokat kellett végrehajtanunk, leszakítva a közösségi médiáról (Az első naptól kezdve tilos volt telefont vagy laptopot használnunk, persze ezzel már jóval korábban tisztában voltunk, hiszen ennek tudatában jelentkeztünk a workshopra).

Számomra az egyik legmeghatározóbb feladat az volt, amikor talán a 4. napon Franko kijelölt mindenkinek egy négyzetméternyi területet valahol és azt kellett performálnia mindenkinek a saját eszköztárával. Ezt a helyet csak a feladat végén volt szabad elhagyni és nem lehetett közben beszélni. Egy tárgyat magunkkal kellett hoznunk erre az egy négyzetméterre, de nekünk kellett kitalálni, hogy mit. Én egy törölközőt vittem magammal, mert csak a Galakszis útikalauz stopposoknak című film jutott eszembe. 
Az egész workshop elején eldöntöttem, hogy én ebbe belemegyek és bármi történjen is részt akarok venni az összes feladaton. Azt hiszem 3 vagy 4 órát ültem a fűben, a tűző napon. A pólómba fújtam ki az orromat, mert nem volt nálam zsebkendő. Fogalmam sem volt arról, hogy mit kellene csinálnom. Aztán rájöttem, hogy igazából semmit nem kell csinálnom (és eközben nem érhet el senki, mert nincs nálam a telefon). Erre vágytam.
Aztán elkezdtem a fűben kavicsokat és mindenféle műanyag szemetet összegyűjteni. Nem volt más. Osztályoztam őket először szín, aztán méret szerint. Végül egy mini emlékművet építettem annak az időnek, amit ott töltöttem. Játszottam…igazából. Aztán leromboltam és építettem még egy emlékművet ugyanebből a célból. Azt hiszem mind a kettőhöz imádkoztam bár a melegtől és a viszonylagos mozdulatlanságtól már nem nagyon voltam magamnál, de nem akartam kiszállni. Nem az számított, hogy mit és hogyan csinálok, hanem az, hogy akkor ez a dolog megtörténik és én benne vagyok, jelen vagyok. Egy végtelenül minimalizált környezetben, minimális eszköztárral és ezek keverékével átéltem valami felszabadítót. 

A kiállítás bázisát képező objektek, a homokozóban ülő figurák ezt az élményt reprezentálják meglehetősen direkt módon. Igaz a sorozat első darabja az Ébredő erő 2016-ban készült mégis szorosan kötődik az újakhoz.
Ez volt az első abból a cipőfűzőjét kötő kisfiút mintázó porcelánból, amit használtam (igaz teljesen más célból vettem egy antikváriumban) és amikor elkészült éppen azon ritka pillanataimat éltem, amikor ismeretlen okokból félre tudtam tenni azt a saját magam felé- és által- felállított szigorú, perfekcionista szabályrendszert, ami elég kontraproduktív módon működött és egyfajta alkotói paralízis lett az eredménye.

Ennek is egy létező filmtől kölcsönöztem a címét. Fontos, hogy ezek a munkák a kitalálásuk és létrejöttük után kapják meg a hozzájuk párosított filmek címét. Mindegy, hogy maga a film milyen jellegű vagy színvonalú. A lényeg a rám gyakorolt elsődleges hatása, mert ez az a tartalom, amivel ki tudom teljesíteni ezeket a munkákat.

Aztán Bencze Péternek köszönhetően az Aquincum Kerámia által gyártott kis figurák elkezdtek gyűlni, majd jött a workshop és végre elkezdtem összefüggésében látni a dolgokat és elkezdeni használni azt, amim van, akkor és ott ahol vagyok és mindezt a már meglévő munkamódszeremmel (azaz a protézis fogalmát egy fajta metódusként követve), a fontos tartalmakat megtartva. Elkezdtem jelen lenni.

A többi munka egyfajta naplója ennek a folyamatnak. Van, ami a workshop előtt-, közben- illetve után készült. A homokozós munkákhoz hasonló állapotban és közeli időben készültek, ezért számomra ugyanannak a folyamatnak a részei.

A Unique Blend című kiállítás anyagát összegezve egy személyes és különleges keverék.” Tóth Márton Emil