Arany János: Vörös Rébék

Arany János egyik kevésbé ismert balladája a Vörös Rébék. Az előadás főszereplője Rébék figurája, aki a különböző szélsőséges energiák megszemélyesítője. Ezeket a szélsőséges energiákat nem csak Rébék – aki végig irányítja a történetünket –, hanem a többi játszó; zenész és táncos is megszemélyesítik a saját művészeti águkban.
A három főszereplőt a darab elején eredendő tisztaságukban láthatjuk, hogy végig tudjuk követni hogyan és miért torzul el ez a fajta ártatlanság. Mindhárom karakter döntéseit ezek a korlátlan és felszabadult ösztönök befolyásolják. Mindhármuk esetében más és más a nyomógomb: más ponton kezdenek a megszokott helyett egy fonákvilágot látni, amely ijesztő és vonzó; más pontokon engedik át magukat a kordában tarthatatlan ösztönöknek. Kapcsolatuk – a kezdeti édeni után – szinte végig diszharmonikus, hiszen valódi énjük rövid időn belül a zsigeri lét öntudatlan játékává válik, többé nem az önvaló irányít, hanem az árnyék-énből kirobbanó, fékezhetetlen energia. A mindent felülíró jó ösztöne többé nem működik.

Szereplők:

Vörös Rébék: Sütő Zsófia

Pörge Dani: Kálmánczhelyi Gábor

Tera: Kovács Boróka

Kasznár: Cserdi Zsolt

Továbbá:

Császár Vica, Mladoniczki Dávid, Kun Beáta, Nagy Dorka, Pintér Janka, Vendel Vanessza 

Zenészek:

Dörnyei Szabolcs – gitár

Papp Gábor – ütős hangszerek 

Partos Dorka – fuvola

Rodek Balázs – gitár 

Várkonyi Balázs – zongora 

Jelmeztervező: Kátai Anna 

Díszlettervező: Szeredai Enikő 

Zeneszerző: Nádaslaki István 

Koreográfus: Szili Vera 

Rendező: Somogyi Anna